2011.03.07. 20:04, Nagy Jenő
Buda Juniors, avagy cseppben a tenger...
A győztes mindent visz,
s csak a másik rovására lehet nyerni?
Avagy a győzelem max. hab a tortán,
de lehet olyan győzelem is a fociban,
ami értéktelenebb vagy rosszízűbb
mint egy tisztes döntetlen, vereség stb.
Ilyesmit szoktunk mondani,
talán kevésbé gondolni,
s még ritkábban tartjuk ehhez magunkat...
Kicsit ezt a kóros,
"nyugatias" világszemléletű
eredményközpontúságot
láttam szombat délután-este,
Attilláék kupameccsein...
Ebbem partnerek voltak
a szülők, az edző, a játékosok
(ez utóbbiak nyilván így nevelődtek
a média és a személyes példák hatására)
Így a végén rossz szájízzel mentek haza, s az a sok kísérő szülő sem volt lelkes, pedig dicséretreméltóan sokan jöttek el....
(ami a buzdításban nem érződött)
Nekem nagyon tetszett
a fiatalok ötletes és bátor férfias játéka - jó volt látni a sok "kis" sportembert, akik nem nyegléskedtek, nem kényeskedtek, nem alibiztek stb. stb.
Régóta nem láttam őket -
azóta mintha ugrottak volna egy kategóriát (hamarosan minket is elvernének, ha kiállnánk velük...)
Persze
kísértett az ASR- múlt is:
kevés gól és rosszkor bekapott találat,
s a végén éppen elúszó meccs stb.
Pedig kívállóan védekeztek,
s a kapus játéka külön is tetszett..
Na, és akkor mi van?
Van, amikor egy dolog hiánya
az egész dolgot elrontja:
pl. ha lemaradsz a vonatról...
De ha csak az a baj,
hogy nem ülhettél az ablak mellé,
attól még jól sikerülhet a kirándulás...
Egy hosszabb szünetben
felsétáltam a közeli hegyre,
ahol egy fennsíkon kicsikkel indiánosdit játszott két felnőtt...
Rögtön bevettek, kínálgattak -
én meg nekik adtam Ria mákos sütijét...
Ott is volt ügyességi, erő- és bátorságpróba, de senki sem kullogott haza szemlesütve...
Ők még nincsenek elrontva?
Amúgy is sokat tanulhatunk az indiánoktól, akiket csak kiirtani lehetett, de rabmunkára fogni nem - ehhez Afrikából kellett négereket behurcolni...
Velünk mi a helyzet?
(Az a legkevésbé szabad,
aki nem tudja, hogy mi mindennek/ki mindenkinek a rabja)
Itthon még az is kiderült,
hogy a rendező Budai Juniors csapata
abból az iskolából való,
ahol fiam élettársa, Emese dolgozik...
Változtassunk életfelfogásunkon,
különben eleve kudarcra és depresszióra ítéljük magunkat, s maga alá temet bennünket is a hanyatló Nyugati civilizáció (amit anno - a miénk lenézésével - nem győztünk eleget csodálni....)
A léha emberek hedonizálnak - egy nap a világ alapon, (és azután jön a pszeudoörömre az üröm, a hosszú "másnaposság") vagy mindent és mindenkit eszköznek vesznek a "sikerhez"...
A komoly tisztességesek
meg cinikusak és/vagy ön- és társkínzóan boldogtalanok stb.
Nincs harmadik út?
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
